TdH 2022

A sárga mez varázsa

Az összetett győztes jutalma


Különleges motívumokkal díszítették a Tour de Hongrie idei megkülönböztető mezeit, feltűnnek rajtuk a viadal rajt- és célvárosainak nevei és jellegzetes épületei. A zöld, a piros és a fehér mezért is nagy lesz a harc, de a legértékesebb mind közül a sárga. Ez „a győztesé”, az összetett verseny legjobbjáé.



A Tour de Hongrie címvédője, az ausztrál Damien Howson


A sportág szurkolói, a nagy kerékpáros körversenyek, a Tour de France, a Giro d’Italia vagy a Vuelta a Espana nézői számára nem újdonság, hogy néhány kerékpáros különleges, színes, úgynevezett megkülönböztető mezt visel. Egy többszakaszos verseny sárga trikója (az esetek többségében az összetettben vezető ezt a mezt viselheti) minden kerékpáros álma, ám igen keveseknek adatik meg az a dicsőség, hogy a sportág egyik legbecsesebb mezében versenyezzenek. Természetesen a Tour de Hongrie során is a sárga megkülönböztető trikót viselheti az a kerekes, aki a legjobb időeredménnyel rendelkezik, vagyis az összetett versenyben az élen áll (persze volt már a magyar Touron piros trikó is a győztesen, amikor az egyik nagy üdítőital gyártó volt az esemény főszponzora).



Az első Tour de France során még egy megkülönböztető karpereccel jelölték az összetettben élen álló versenyzőt, majd 1919-ben (hat esztendővel az első Tour de Hongrie előtt) szponzori nyomásra a L’Auto magazin színeit idézve vezették be a sárga trikót. Igazság szerint már korábban is próbálkoztak vele, de a belga Philippe Thys akkor egyszerűen nem volt hajlandó felvenni azt. Hivatalosan első ízben 1919-ben Eugene Christophe, toronymagas esélyesként ölthette magára a mezt, az első kőkemény etap után.



A reklám mellett más célok is ösztönözték a mez bevezetését. A versenyben vezető kerékpárost szerették volna valamilyen módon mindig jól láthatóvá tenni a szurkolók és a média számára. Az 1919-es Tour mezőnye azonban csak tizenegy versenyzőből állt és Christophe-nak nem tetszett, hogy így mindenki nyomon tudta követni pozícióját. Az sem tetszett neki, hogy a tíz, még versenyben lévő társa a „kanári” gúnynevet adta neki a mez színe miatt. Nem is bírta elviselni ezt a terhet és végül csak a harmadik helyen érkezett meg Párizsba.



Valter Attila a Giro d'Italia rózsaszín mezében...


A megkülönböztető mez az évek során egyre nagyobb presztízzsel bírt, bár olykor kisebb-nagyobb botrányok is övezték, a múlt század hatvanas éveire véget ért a trikó negatív megítélése, a nagy francia kedvenc, Jacques Anquetil sorozatos győzelmei új presztízst adtak neki. Ezt követően a sárga trikót viselni már valóságos kiváltságnak számított. A legendás „Kannibál”, Eddy Merckx pályafutása során kilencvenhat napon át hordta a megkülönböztető mezt, amely öt Francia Körverseny-győzelemhez segítette hozzá. Ötven napnál többet volt a „maillot jaune” Bernard Hinault, Miguel Indurain és a már említett Jacques Anquetil vállain is.



...és sárgában, a 2020-as Tour de Hongrie végén


A jó példának igen hamar követői is lettek, a Giro d’Italián a rózsaszín mez a legjobb kiváltsága, a Vueltán piros mezben feszít az összetett legjobbja, de ezen kívül az egyes versenyek különféle színű, pöttyös, csíkos mezekkel jutalmazzák a részfeladatok első helyezettjeit. Sőt! A kerékpársportban 1927 óta megkülönböztető mezt visel a világbajnok (hófehér mez szivárvány csíkokkal – valójában az olimpiai ötkarika színeivel: zöld, sárga, fekete, vörös és kék), de „saját” meze van minden ország nemzeti bajnokának is, ezt addig viselheti, amíg riválisai meg nem fosztják tőle.




A 2022-es Tour de Hongrie sárga meze


A győztesek


2021 (792 km) Damien Howson (ausztrál)
2020 (826 km) Valter Attila (magyar)
2019 (890 km) Krists Neilands (lett)
2018 (865 km) Manuel Belletti (olasz)
2017 (751 km) Daniel Jaramillo (kolumbiai)
2016 (740 km) Mihkel Raim (észt)
2015 (700 km) Tom Thill (luxemburgi)
2008 (852 km) Hans Bloks (holland)
2007 (824 km) Andrew Bradley (osztrák)
2006 (543 km) Martin Riska (szlovák)
2005 (705 km) Lengyel Tamás (magyar)
2004 (840 km) Remák Zoltán (szlovákiai)
2003 (780 km) Remák Zoltán (szlovákiai)
2002 (665 km) Vanik Zoltán (magyar)
2001 (585 km) Mikos Rnyakovics (jugoszláv)
1998 (1078 km) Alekszandr Rotar (ukrán)
1997 (854 km) Bebtó Zoltán (magyar)
1996 (812 km) Andrej Tolomanov (ukrán)
1995 (1083 km) Szergej Ivanov (orosz)
1994 (1128 km) Wolfgang Kotzmann (osztrák)
1993 (945 km) Jens Dittmann (német)
1965 (908 km) Mahó László (magyar)
1964 (1117 km) Stámusz Ferenc (magyar)
1963 (942 km) Mészáros András (magyar)
1962 (1393 km) Adolf Christian (osztrák)
1956 (1257 km) Török Győző (magyar)
1955 (938 km) Török Győző (magyar)
1953 (921 km) Kis-Dala József (magyar)
1949 (1036 km) Andre Labeylie (francia)
1943 (471 km) Liszkay István (magyar)
1942 (580 km) Barvik Ferenc (magyar)
1937 (1035 km) Anton Strakati (osztrák)
1935 (1037 km) Németh Károly (magyar)
1934 (975 km) Szenes Károly (magyar)
1933 (1003 km) Kurt Stettler (svájci)
1932 (1030.5 km) Vitéz József (magyar)
1931 (1068 km) Liszkay István (magyar)
1930 (1016 km) Vasco Bergamaschi (olasz)
1929 (611 km) Oscar Thierbach (német)
1927 (752 km) Vida László (magyar)
1926 (554 km) Vida László (magyar)
1925 (510.5 km) Jerzsabek Károly (magyar)