Történelem

Német bajnok a Tour de Hongrie mezőnyében

Gerald Ciolek


Évről évre bemutatunk néhány neves kerékpárost, aki nem csak a Tour de Hongrie történetében tette le a névjegyét. A sort ebben az évben egy német kerékpárossal nyitjuk, aki 2013-ban úgy nyerte meg a Milánó–San Remót, hogy a végső sprintben Peter Sagannal és Fabian Cancellarával sprintelt a klasszikus győzelemért.



Micsoda verseny volt! A német bajnoki trikós srác elkápráztatta a magyar szurkolókat, három szakaszt is megnyert a Magyar Körversenyen. Egy évvel a 2005-ös Tour de Hongrie után megnyerte az U23-as világbajnokságot, aztán részt vett négyszer a Tour de France, háromszor a Vuelta a Espana és egyszer a Giro d’Italia versenyén is. A legnagyobb sikerét a legendás Milánó–San Remón érte el, ahol 2013-ban a favorit Peter Sagant és Fabian Cancellarát megelőzve szerezte meg az első helyet. A Tour de Hongrie nagy alakjait bemutató sorozatunkban a német Gerald Ciolekről olvashatnak.

Ciolek a 2010-es években jól ismert név volt a kerékpársportért rajongók táborában. A német bringás 1986-ban látta meg a napvilágot Köln városában. Kiemelkedő junior eredményeit követően 2005 májusában a Team AKUD Arnolds Sicherheit csapata kötött vele szerződést, amely sorával augusztusban részt vett a Tour de Hongrie versenyén is.



Az ifjú szőkeség abban az évben mindössze tizenkilenc évesen felforgatta a német kerékpársportot miután szinte egymagában, bármiféle csapatsegítség nélkül megnyerte a német országúti bajnokságot, olyan nevek előtt, mint Erik Zabel vagy éppen Robert Förster, ezzel megtörve az akkori supergroup, a T-Mobile sorának tizenkét éves egyeduralmát!

A 2005-ös Magyar Kerékpáros Körverseny veszprémi prológgal rajtolt, majd Balatonfüreden folytatódott egy mezőnyszakasszal, ahol Ciolek harmadik hellyel tette le a névjegyét a mezőnyhajrán. Később azonban az ifjú német valósággal sziporkázott, elsőként ért célba Békéscsabán, Dunakeszin, majd a végső, újbudai befutón is, a három szakaszgyőzelem mellett toronymagasan szerezte meg a pontverseny első helyét, s az ezért járó zöld trikót. Akkoriban akár még egy laikusnak is egyértelmű lehetett, hogy erről a srácról még sokat hallunk majd a későbbiekben…



Gerald Ciolek 2006-ban még mindig az AKUD csapatát erősítette, amelynek színeiben megnyerte az U23-as világbajnokságot, ez pedig megnyitotta az utat a legjobb proficsapatok felé: megfordult a T-Mobile (2007–2008), a Milram (2009–2010) és a Quick Step (2011–2012) együttesében is. Az elején igazán jól ment, szakaszokat nyert a Német, az Osztrák és a Bajor Körversenyeken, sőt, a 2009-es Vuelta a Espanán is behúzott egyet, ám a Quick Stepnél már nem igazán érezte jól magát. 2013-ban lett a dél-afrikai prokontinentális MTN-Qhubeka kerékpárosa.

Abban az esztendőben a tekintélyes La Primavera, azaz a Milánó–San Remo szélsőséges időjárást, útvonal-rövidítést, havat, esőt és egy rendkívüli hajrát hozott. Történt ugyanis, hogy a végig szörnyű hidegben és esőben tekerő mezőny a verseny középső szakaszában, 117 kilométer megtétele után két órás kényszerpihenőt tartott a Turchino és Le Maine emelkedőjén lévő hóátfúvások miatt. Egy hosszabb buszozást követően Cogoleto városában folytatódott a viadal, majd a szökevények megfogása után jöhetett az igazi küzdelem.



A csúszós utakon a véghajrához közeledve darabjaira szakadt a mezőny, a spiccen mindössze hat kerékpáros maradt. Az utolsó kanyart követően, 200 méterrel a vége előtt a favorit Peter Sagan indított. Egészen az utolsó méterekig vezetett is, ekkor azonban a remekül megbújó Ciolek indított, aztán bólogatós stílusát és gyorsaságát remekül kihasználva meg is nyerte a Milánó–San Remót, ezzel pályafutása legnagyobb győzelmét aratva.

Három szép esztendő után Ciolek 2015 végén búcsút vett a dél-afrikai csapattól, és aláírt az új német prokontinentális csapathoz, a Stölting Service Grouphoz. Ez a név sem ismeretlen, a csapattal mi is találkozhattunk a 2015-ös Tour de Hongrie során. 2016-ra még egy ötödik hely maradt a német országúti bajnokságon, s végül Gerald Ciolek harminc esztendősen a visszavonulás mellett döntött.