TdH 2019

Ötéves távon két mérföldkő a kerékpársportunkban

Interjú Eisenkrammer Károllyal


Ötéves időtávon két mérföldkőhöz is megérkezik a magyar kerékpársport, hiszen 2015-ben újraindult nemzeti körversenyünk, a Tour de Hongrie, 2020-ban pedig otthont adhatunk a háromhetes viadal, a Giro d’Italia startjának. A két esemény nyilván összefügg, az intenzív fejlődésről a magyar kör főszervezőjével, Eisenkrammer Károllyal beszélgetett a Bikemag munkatársa, Takács Tamás.



– Kezdjük a Magyar Körversennyel! Hogyan sikerült szintet ugrani a Tour de Hongrie-val?
– A legnagyobb ugrás 2015-ben történt, amikor a semmiből újra lett Tour de Hongrie – válaszolt Eisenkrammer Károly. – Azért fontos ezt elmondani, mert mostanában már az előző évhez, esetleg a szomszédos szlovén vagy horvát körversenyhez szokás hasonlítani, de érdemes visszatekinteni, mert nem magától értetődő, hogy lennie kell nemzeti körversenynek. Én életem során már kétszer futottam neki, hogy újraélesszem a Tourt. Először nagy pofonnal szálltam ki, most ezt nem szeretném. Hosszú távra tervezünk, sok éven keresztül szeretnénk ezt az eseményt fejleszteni a magyar kerékpársport érdekében. A 2015-ös újraindulás rengeteg barátot, lelkes segítőket hozott, akik itt maradtak a verseny mellett. Nehéz valamit újrakezdeni, de még nehezebb fenntartani a színvonalat, újból és újból beletenni a lelkesedést. Ehhez már cégszerűen kell működni, ami komoly kihívás. A Vuelta Sportirodának a Tour de Hongrie előtt is volt sok más tevékenysége, és a nyereségünk jelentős része most sem a Tour de Hongrie-ból jön. Nagyon nehéz ezeket összehangolni a Tour de Hongrie-val, ami a szerelem és szívünk szerint mindig több és több energiát fektetnénk bele.



– A lelkesedés egy dolog, de nyilván sok pénzre is szükség van egy ilyen színvonalú versenyre. Hogyan tudtatok négy-öt év alatt ennyi támogatót magatok mellé állítani, mi a titka a pozitív fogadtatásnak?
– Azt gondolom, hogy sokban a személyemhez is kötődik a történet. Kellően őrültnek gondolnak a barátaim és a támogatóim, és az ilyen bolondokat – azon kívül, hogy megmosolyogják az emberek – néha azért segítik is. Nagyon nagy szerencsém van, hogy mindig találtam olyan támogatókat, akik a következő lépésben tudtak segíteni. Nem mindig tudom, hogy mi lesz holnapután, de a holnapot általában igen, és minden követ megmozgatok, hogy a jó irányba haladjon a folyamat. 2015-ben az akkori kerékpáros szövetség döntése kellett ahhoz, hogy újraindulhatott a Tour de Hongrie. A költségekbe a szponzorok mellett a rajt- és célvárások is be tudtak szállni. A polgármesterek megnyerésében az is számított, hogy – Révész Máriusz hathatós közreműködésével – Áder János köztársasági elnök elfogadta a fővédnöki felkérésünket. Ennek ellenére is nagyon nehéz volt az első év. A feleségemmel tudtuk, hogy komolyabb „zsebbe nyúlásra” lesz szükség a családi cég kasszájából, de szerencsére akkor egy olyan időszakban volt a cég, hogy a több tízmilliós bukást is elbírta. Bíztunk abban, hogy 2016-ban és 2017-ben üzletileg is jó modellé válhat majd a körverseny. 2016-tól, az első média- és sportszakmai szempontból sikeres év után jött az a fontos lépés, hogy az állam is meglátta a fantáziát a Tour de Hongrie-ban. Nagy szerencsénk, hogy a mostani kormányzat sportbarát és kiemelt sporteseményeket támogatnak. A nagy világversenyek közepette egy Tour de Hongrie a maga „szerény” száz-százötven milliós költségvetésével nem volt olyan súlyos tétel, hogy ne lehetett volna néhány tízmillió forintot találni rá. 2016-ban L. Simon László volt az, akin keresztül olyan támogatáshoz tudtunk jutni, ami stabilizálta a versenyt.



– Számok szerint az akkori versenyek miben különböztek a 2019-eshez képest, ahol már élő televíziós közvetítésben követhettük a Tour de Hongrie-t, akár a Tourt vagy a Girót?
– A 2015-ös és 2019-es versenyek között ha nem is nagyságrendi, de többszörös különbség van sok tekintetben. A legnagyobb eltérések azonban – ami viszont már több nagyságrend – a médiamegjelenésekben és médiaanyagok gyártásában tapasztalhatók. Az áttörést az jelentette, amikor sikerült 2018-ban olyan televíziós képeket gyártani a versenyről, amelyek megközelítették azt, amilyennel az emberek az Eurosporton is találkoznak. Vagyis már nemcsak egy sportversenyről, hanem országimázs-építő eseményről is beszéltünk. El tudtuk mi is hinni, hogy ez egy járható út, és el tudtuk hitetni a kormányzattal, hogy ahhoz képest, amennyi pénzt elköltenek országimázs építő kampányokra és filmgyártásra, a Tour de Hongrie pénzügyi oldalról csak egy kerekítési hiba. Ehhez képest az eurosportos megjelenés lehetőségében hatalmas potenciál van, rengetegen láthatják Magyarországot a terjedelmes közvetítésben. Nagyon szerencsés egybeesés volt, hogy 2016-ban Révész Máriuszt nevezték ki kerékpározásért és aktív kikapcsolódásért felelős kormánybiztosnak – ő ismeri és érti a nemzetközi kerékpárversenyekben rejlő lehetőségeket. Elsősorban neki köszönhető, hogy ma a Tour de Hongrie többéves, tervezhető kormányzati támogatással bír.



– A következő igazi áttörés a 2015-ös induláshoz képest tehát az a kormányhatározat volt, amely kijelölte, hogy mit kell megtennünk és hová kell eljutnunk. Ez hihetetlen lehetőség a korábbi Tour de Hongrie-hoz képest, viszont ha valaki megnézi, hogy mit írnak elő, ez egy nagyon komoly és nehéz feladat is egyben. Konkrétan meg van határozva például az eurosportos adásidő, amihez le is kell gyártanunk a műsort. Olyan dolgokkal foglalkozunk, amilyenekkel korábban sosem, műholdakat és helikoptereket bérlünk, Hollandiából, Spanyolországból érkezik hozzánk az a média-gyártó csapat, amely Tour de France-t, Girót vagy olimpiát közvetít.



Dr. Princzinger Péter – MKSZ elnők, Révész Máriusz – kormánybiztos, Dr. Szabó Tünde sportért felelős államtitkár és Eisenkrammer Károly a Giro d’Italia magyarországi rajtjának bejelentésekor


– Elnézve a hazai kerékpáros események palettáját, a Tour de Hongrie magasan kiemelkedik ismertségben. Milyen hatása volt ennek a kerékpársportunkra, sikerült-e magával húznia a teljes közeget?
– Ha megnézzük a Tour de Hongrie indulását és azt, hol tart most, valamint megnézzük a kerékpársportunkat, hol tartott 2014-ben és hol tart most, akkor elég jól lehet látni a párhuzamot. Merem állítani, hogy a Magyar Körverseny intenzív fejlődése magával rántotta a kerékpársportot, és a szövetséget is. 2014-ben még az a veszély fenyegette a Magyar Kerékpáros Szövetséget, hogy kiesik a kiemelt sportágak közül és visszasüllyed egy korábbi nagyon szerény támogatási státuszba. Most ott tartunk, hogy az MKSZ egyik projektet a másik után szerzi, idegenforgalmi fejlesztések milliárdos büdzsével, éppen terveződik két-három velodrom, világversenyekre utazhatnak a válogatottak több szakágban. Már arról beszélünk, hogy tehetséges magyar fiatalok hová akarnak elhelyezkedni, WorldTour-licences sportolóink vannak, ami 2015-ben még elképzelhetetlennek látszott.



Picit azt sajnálom, hogy az a helyzet, ahová belecsöppentünk ezzel az intenzíven fejlődő nemzeti körversennyel, valójában egy szerény alapokon nyugvó kerékpársport. Nagyon kevesen vagyunk, és azt a kevés embert is felszippantottuk mi a Tour de Hongrie-val és a Tour de Hongrie körül lévő csapatokkal. Ha belegondolunk abba, hogy például a szlovén kerékpársportnak mit jelent mondjuk egy szeptemberi hónapban részt venni a kerékpáros világeseményeken, mountain bike- és országúti világbajnokságon, akkor látható, hogy húsz-harminc világszínvonalon is megfelelően teljesítő versenyzőből megoldja. Nekünk, ha igazán nyerni akarunk, akkor van Valter Attink, Dina Marcink, Peák Barnánk, velük kellene megugrani az összes kihívást. Közben Attila és Marci eltávolodnak a mountain bike sporttól, ami persze érthető, mert nem lehet egy fenékkel több lovat is megülni. De érthető a döntésük, mert a Tour de Hongrie nagyon intenzív sikerének és erőteljes médiamegjelenésének köszönhetően az országúti szakág beszippant minden tehetséges magyar bringást, űrt hagyva maga mögött. Várni kell most arra, hogy a következő generáció beérjen és legyen megint öt-hat fős mountain bike válogatott is, amely gyűjti az olimpiai kvalifikációs pontokat.

Az interjú folytatódik, a teljes beszélgetést elolvashatják a Bikemag oldalán: KLIKK IDE!