Csapatok

Lovassy Krisztián: Szeretnék a Tour de Hongrie következő magyar győztese lenni!

A 2015-ös Tour de Hongrie összetett versenyében nyolcadik, világranglistapont-szerző helyével Lovassy Krisztián lett a legjobb magyar, aki az utolsó etap végén, a budapesti befutónál a dobogóra is felállhatott. A luxemburgi Differdange-Losch csapatának kerékpárosa legfőbb célja az idén is az lesz, hogy jól szerepeljen a Magyar Körversenyen.

– Tavaly, a verseny előtt azt mondtad, kettőzött erővel készülsz a Tour de Hongrie-ra. Most is bevetsz a tartalékokból?
– Így van! Már a 2015-ös versenynek is komoly figyelmet szenteltem, szerettem volna jó eredményt elérni, az összetettben olyan helyen végezni, amellyel pontokat szerezhetek a nemzet számára – válaszolt a huszonhét esztendős Lovassy Krisztián. –Végül ez össze is jött, de az idén szeretném emelni a tétet, az az elsődleges célom, hogy a végelszámolásnál is dobogóra állhassak. Sőt, még arra is látok esélyt, hogy megnyerjem a versenyt, hiszen, ha a tavalyi viadal történéseit nézzük, akkor ez korántsem kivitelezhetetlen.

– A csapatod számára is kiemelt figyelemmel bír a magyar Tour?
– A csapat számára értelemszerűen a kiemelt kategóriás Luxemburgi Körverseny az év legfontosabb eseménye, amelyre június elején kerül sor. Ez az időpont kedvez számunkra, hisz ezt a magyar bajnokság, majd pedig a Tour de Hongrie követi, így személy szerint a formámmal valószínűleg nem lesz gond, és a csapattársaim is jó erőben érkezhetnek Magyarországra.

© www.facebook.com/VanikZoltanFoto


– Legutóbb a csapattársad, Tom Thill nyerte a versenyt, címvédőként bizonyára szeretné megőrizni a koronáját.
– Sajnos Tom idei szezonja egyelőre nem alakul túl jól, a nyereg feltörte egy ponton a hátsóját, a sebe pedig folyamatosan bevizesedik. Már két vagy három kisebb műtéten is átesett miatta, de sajnos nem úgy tűnik, mintha megoldódna a problémája, így eddig mindössze egy vagy két versenynap van a lábában. Ez egy olyan sérülés, aminél nehéz lenne megmondani, mikor kezdheti meg a teljes értékű munkát. A csapatunk ellenben erre a szezonra jócskán megerősödött. Remekül erősítettünk, érkezett egy-egy nagyon erős spanyol és olasz kerekes, Gabriel Reguero és Devid Tintori személyében. Utóbbi csak úgy szárnyal felfelé a hegyekre, mindamellett, hogy a síkon is nagyon jól halad. Nincs hiány jó versenyzőkből a csapatban. Azzal a sorral, amellyel a Tour de Hongrie-ra készülünk, azt kell, hogy mondjam, nagyon jó esélyük van megnyerni az összetettet. Akár három-négy kerekesünk is esélyes lehet rá, hogy odaérjen a végén.

– Hogyan alakult számodra az idény eddig?
– Úgy érzem, hogy évről-évre fejlődök, és szép lassan kezdek belerázódni az 1.1-es kategóriájú versenyekbe is. Hogyha az ember egy ilyen nívójú viadalon, mint amilyeneken a szezon első felében részt vettem, például a Route Adélie de Vitrén meg tud érkezni a negyvenedik-ötvenedik hely környékén, az már jó eredménynek számít, különösen így év elején. Szerencsére eddig minden versenyt értékelhetően be is tudtam fejezni. A franciaországi Loir et Cher szakaszversenye a formámon is nagyon sokat dobott. Úgy érzem, hogy a jelenlegi állapotom már most mindenféleképpen jobb, mint amilyen tavaly ilyenkor volt.

– A tavalyi Tour de Hongrie előtt egy interjúban azt mondtad, hogy akár a Kékesen is lehet esélyed. Félre ne értsd, ezt a kijelentésed akkor sokan megmosolyogták. Aztán rácáfoltál a kétkedőkre. Miként látod most az esélyeidet hazánk legmagasabb pontját tekintve?
– Tényleg sokan kétkedve fogadták ezt a nyilatkozatomat. Persze, az abszolút nem mondható az rólam, hogy kimagasló hegyimenő lennék, de azért teljesen más felmenni a Kékestetőre a verseny első szakaszán, mint a negyediken. Egy körverseny vége felé azért már mindenkinek a lábában benne van néhány száz kilométer, ilyenkor már teljesen máshogy reagál a szervezet. Szerencsére az én szervezetem éppen olyan, hogy gyorsan képes a regenerálódásra, mondjuk úgy, hogy pont ezért vannak jó hatással rám a többnapos versenyek. Szakaszról szakaszra vagyok egyre erősebb, míg a versenyzők többsége általában ellenkezőleg éli meg a mindennapi igénybevételt. Most is azt mondom, hogy mivel nem az első napon kell felmenni a Kékesre, nem tartom kizártnak, hogy be tudok jönni akár az első háromba is.

© www.facebook.com/VanikZoltanFoto


– Olimpikon vagy, évek óta profiskodsz, a sportkedvelők ismerik a sportoló Lovassy Krisztiánt. De kevesebbet tudnak a civil emberről. Mivel töltöd például a szabadidődet, amikor nem kell kerékpáron ülnöd?
– Amikor otthon vagyok, és éppen nem kell edzenem, akkor próbálok minél több időt a barátaimmal, a családommal, a barátnőmmel és a kutyáimmal tölteni.

– Szeretsz-e például olvasni vagy zenét hallgatni?
– Őszinte leszek. Iszonyatosan lusta ember vagyok. Amilyen gyorsan száguldok a kerékpáron, épp olyan lassú vagyok az életben. Valószínűleg a kettő kompenzálja egymást. Ha tehetem, akkor mindent elhalasztok, ezzel pedig az emberek idegeire megyek. Huszonnégy órából olyan tizennégy-tizenötöt végigaludnék, már, ha lenne rá módom. Az túlzás, hogy szeretek olvasni, de szoktam. Nagyra tartom Paolo Coelho munkásságát, különösen szeretem Az alkimista című regényét. Coelho szinte valamennyi könyvét elolvastam, zenében pedig mindenevő vagyok, kedvenceim a pörgős muzsikák, amelyek klappolnak az edzésekhez. A rockot kivéve mindent meghallgatok.

© www.facebook.com/VanikZoltanFoto


– Visszatérve a Tour de Hongrie-hoz, miként értékelnéd ennyi idő távlatából a verseny visszatérését?
– Az, hogy újra él a Tour de Hongrie, a magyar kerékpársport számára mindenképpen óriási lehetőség. Voltak és vannak is ugyan remek egynapos versenyeink, de azok korántsem kaptak akkora médiamegjelenést, mint a Tour de Hongrie. Ha a Tour ilyen szinten fejlődhet tovább, mint ahogyan visszatért, akkor szerintem néhány éven belül szintet léphet, akár a 2.1-es kategóriával is megpróbálkozhat. Az érdeklődés úgy látszik, megvan az irányában, és ez a hazai fiatalok számára is plusz motivációt jelent. Előttük lebeghet az a cél, hogy rajthoz állhassanak a saját hazájuk körversenyén, amely nem is kis presztízsű esemény.

– Egy mondat, ami eszedbe jut a 2016-os verseny kapcsán?
– Én szeretnék a következő magyar győztes lenni!

© www.facebook.com/VanikZoltanFoto



Falunapról a londoni olimpiára


Csömörön nőttem fel, egy kis faluban pedig mivel közlekedne egy gyerek, természetesen kerékpárral” – idézte fel a kezdeteket Lovassy Krisztián.
Egy csömöri falunap keretében az egykori magyar bajnok kerékpáros, Valter Tibor szervezett kerékpáros tehetségkutató versenyt, ahol Krisztián megnyerte korosztályának futamát. Valter Tibor ezt követően ajánlotta be a népszerű utánpótlás-nevelő edzőhöz, Hazai Gyuri bácsihoz a KSI-be.
„Itt sajátítottam el a kerékpározás alapjait. Később Pataki Ibolya kezei alatt dolgoztam a BVSC-ben, ahol elsősorban pályáztam, attól kezdve pedig már jöttek a sikerek, először a pályán, később országúton is.”
Lovassy Krisztián azóta több kontinentális csapatban is megfordult, nyert országúti magyar bajnokságot, 1.2-es kategóriájú nemeztközi versenyt, és kivívta a 2012-es londoni olimpiai részvételt is.